Sétaút(ak), cél(ok) és előrehaladás

Amikor célokról és fejlődésről beszélünk, vegyünk egy egyszerű példát: a sétát. Ez gyakran a nap személyes eredményének tekinthető.

Amikor úgy döntünk, hogy sétálni megyünk, mindig van egy indulás és egy érkezés. De ha folyamatosan csak az érkezésre koncentrálunk, az nem segít a jó hangulat és a pozitív hozzáállás fenntartásában; különösen, ha még hosszú út áll előttünk.

A tudatosabb megközelítés az, ha a cél helyett a „haladásra” koncentrálunk.

Akár egyedül, akár csoportban haladunk, elképzelni, hogy mindannyian haladunk előre; még akkor is, ha különböző utakon járunk, különböző hegyekkel, szigetekkel vagy sivatagokkal szembesülünk; lelkileg felemelő lehet.

Mindannyian különböző készségekkel, nézőpontokkal és erősségekkel rendelkezünk. Egy csoportban, csapatban, munkahelyen vagy sportklubban természetes és elengedhetetlen, hogy a tagok különböző képességekkel rendelkezzenek.

Tehát valóban versenyben állunk egymással? Ha mélyen elgondolkodunk, talán nem.

Képzeljünk el egy sporteseményt, ahol a résztvevőket véletlenszerűen választják ki a lakosság köréből. Néhányan jobban futnak, mások jobban kerékpároznak, és így tovább. Soha nem találunk két embert, akik pontosan ugyanolyan képességekkel rendelkeznek. Ennek felismerése segíthet csökkenteni a stresszt, a versenyszellemet és az irigységet. Emellett ösztönzi a „tisztességes játékot” és segít optimisták maradni.

„Az élet napos oldalát nézni.”

A kevésbé irigy és felesleges versengésmentes csapat végső soron hatékonyabbá, együttműködőbbé és harmonikusabbá válik.

A túlzott féltékenység vagy versenyszellem soha nem fog igazán „győzelmet” hozni számunkra; ez csak illúzió. Hasonlóképpen, nem szabad „túl sokat” aggódnunk a hibák miatt. Lehetetlen hibák nélkül élni. Valójában gyakran többet tanulunk a kudarcokból, mint a sikerekből.

A csapaton belüli féltékenység és versengés csökkentése segít a stressz csökkentésében. Amikor mentális képet alkotunk magunkról és a körülöttünk lévőkről, jobban tudunk koncentrálni a saját munkánkra, anélkül, hogy elterelné a figyelmünket az összehasonlítás. Ez erősíti a kapcsolatokat és javítja a kommunikációt.

Rájöhetünk arra is, hogy az emberek között nincs „legjobb” vagy „legrosszabb” pozíció.

Mint Franciaországban néha mondjuk:

„Il n’y a pas de sous-métier”;
„Nincs alulértékelt munka.”

Minden hozzájárulás értékes.

Észrevetted már valaha, hogy egy gyalogos, futó vagy kerékpáros csoportban senki sem akar a hátsó sorban lenni? Utolsónak lenni olyan érzés lehet, mintha „vesztes” vagy „társadalmi szempontból gyenge” lennél. Ez az érzés nemtől és kultúrától függetlenül jelentkezik.

De ha logikusan gondolkodunk, bármely csoportban mindig lesz valaki, aki az utolsó helyen áll. Ez valóban vesztessé teszi azt a személyt? Ezek csak mentális konstrukciók. Mindannyian lehetünk „hősök” vagy „vesztesek”, „első” vagy „utolsó”; ez egyszerűen csak észlelés kérdése. Az egyik nap első vagy, a másik nap utolsó.

A verseny motiválóan hathat, de gyakran stresszhez és elidegenedéshez vezet.

Ahogy a sportban mondják:

„A legfontosabb dolog a részvétel.”

Mindannyian különböző területeken vagyunk erősek. Senki sem jó mindenben.

Az igazi probléma akkor kezdődik, amikor az emberek másokat „veszteseknek” bélyegeznek. Gyakran azok, akik bélyegeznek, attól tartanak, hogy magukat is bélyegezik.

Ha ellazulunk és elfogadjuk azt az elképzelést, hogy nincs „rossz hely” vagy „rossz kocsi”, akkor elismerjük, hogy mindenki értékes. Mindannyian tapasztalunk néha „rossz helyeket”; és ez rendben van…

Ez a gondolkodásmód segít csökkenteni a féltékenységet, a mérgező versenyt és az azzal járó stresszt. Elősegíti a jobb kommunikációt és ösztönzi a kreativitást, amely békés környezetben virágzik a legjobban.

Stresszes vagy mérgező légkörben nem lehet igazán kreatívnak lenni. A stressz pedig mindenütt jelen van.

A HealthInYourPlanet weboldal célja, hogy segítse csökkenteni ezt a stresszt. Míg a pozitív stressz motiváló lehet, mi itt a negatív stressz csökkentésére koncentrálunk. A stressz csökkentése mindenki számára előnyös: erősíti a csapatszellemet és elősegíti az együttműködést.

Néha a karrierbeli siker könnyebben elérhető, ha megosztunk valakivel egy kávét, mint ha elszigeteljük magunkat és túl keményen hajtunk.

A jó kapcsolatok segítenek abban, hogy a legjobb teljesítményt nyújtsuk. Lehetővé teszik számunkra, hogy hasznos információkhoz jussunk, és megteremtsük a sikerhez szükséges érzelmi kielégülést.

A pozitív ciklusok fenntartása támogatja a folyamatos kreativitást és rugalmasságot, még akkor is, ha ezek a ciklusok törékenyek vagy megszakadnak. Készen kell állnunk arra, hogy időről időre újraépítsük őket.

Gyakran érünk el dolgokat együtt, de mindannyian egyedi képességekkel rendelkezünk. Ha felismerjük a különbségeinket, akkor kevésbé érezzük azt a késztetést, hogy összehasonlítsuk magunkat másokkal. Az összehasonlítás ugyan természetes, de gyakran nem vezet eredményre.

Ehelyett, sokszínűségünk megmutatja kollektív gazdagságunkat:

„Mindannyian különbözőek vagyunk, és mindannyian hozunk valamit.”

A stressz csökkentésével megnyílunk, többet osztunk meg, és hozzájárulunk a pozitív körforgás kialakításához.

Nem mindig könnyű fenntartani ezt a gondolkodásmódot, de ha egyszer elsajátítottuk, akkor ragályos lesz. A segítségnyújtás és a megosztás természetesen terjed.

Gondolj rá úgy, mint egy nagy kerékre: egyedül nehéz megforgatni, de másokkal együtt könnyebb. Másoknak segíteni gyakran a legjobb módja annak, hogy magadon is segíts. Ahogy egyes kultúrák mondják:

„Segíts magadon, és az ég is segíteni fog.”

Japánul az emberek gyakran mondják, hogy „Ganbatte”, ami azt jelenti, hogy „Legyen bátorságod”. Más kultúrákban ezt úgy is kifejezhetjük, hogy „Tegyünk meg minden tőlünk telhetőt”, vagy egyszerűen csak „Vigyázz magadra”. Akár jó napunk van, akár rossz, mindannyian a magunk módján haladunk előre.

Ha a saját fejlődésünkre koncentrálunk és pozitívak maradunk, kreatívabbá és hatékonyabbá válunk. Kifejlesztjük magunkban a teljes potenciálunkat.

Amikor a verseny elhalványul, a kreativitás növekszik. Jobbá válunk a munkánkban, következetesebbé válunk a képzésünkben, és együttérzőbbek leszünk önmagunkkal és másokkal szemben.

Ha gondoskodunk magunkról, több energiánk marad másokról gondoskodni. Újjáépíthetjük, helyrehozhatjuk és javíthatjuk a környezetünket. És emlékeznünk kell arra, hogy csak emberek vagyunk, nem pedig törhetetlenek.

Amikor békés környezetet teremtünk és fenntartunk, a legjobb, ha visszatérünk a gyökerekhez, a tudatossághoz.

A mindfulness tanárok gyakran magyarázzák, hogy az agy szereti azt, ami jó érzéssel tölti el. De a túlzott gondolkodás hajlamos arra, hogy az agy primitív (vagy „hüllő”) ösztöneit nemkívánatos módon táplálja.

De soha nem késő. Mindig helyrehozhatjuk, ami tönkrement.

Ahogy Mahatma Gandhi emlékeztet bennünket:

„A hiedelmeid gondolatokká válnak.
A gondolatok szavaiddá válnak.
A szavak tettekké válnak.
A tetteid szokásokká válnak.
A szokásaid értékeiddé válnak.
Az értékeid sorsoddá válnak.”

— M.K. Gandhi