Elme térkép
A gondolattérkép egy hasznos technika ötletek generálásához és olyan módszerek feltárásához, amelyek segítenek bármilyen témát megkérdőjelezni és elemezni:
A gondolattérkép egy olyan technika, amely segít az ötleteket minimális korlátozásokkal papírra vetni, lehetővé téve a gondolatok és a kreativitás szabad áramlását. Ösztönzi az önkifejezést és új ötletek kidolgozását.
Támogatja a kritikus elemzést és reflexiót is, mentális távolságot biztosítva és a kérdések feltevésére ösztönző gondolkodásmódot elősegítve. Például, ha valaki egy ötletet javasol, annak leírása egy vázlatlapon lévő gondolattérképen segíthet abban, hogy önállóan megvizsgálja és értékelje azt; szinte mintha valaki mással beszélgetne róla.
Ez egyszerűen csak az ötlet kidolgozásához szükséges korlátok azonosítását is jelentheti; lényegében a mögötte rejlő „kockázatokat” kell felismerni. Az informatika és a menedzsment területén ezt a folyamatot kockázatkezelésnek nevezik. A cél az, hogy feltárjuk az ötletekkel és projektekkel kapcsolatos kockázatokat és korlátokat.
A gondolattérképek használatának lehetséges hátrányait néha a híres filozófus, René Descartes által vezetett kartéziánus filozófiai iskola kontextusában vitatják meg.
A kartéziánus módszer nagyon pragmatikus szemléletet képvisel. Célja a valóság elemeinek mérése és azonosítása, hogy egyfajta térképet készítsen mindenről; hasonlóan egy szótárhoz. Ez a megközelítés a világ részletes meghatározására és kategorizálására törekszik.
A kartéziánus megközelítést azonban kritizálták azért, mert fennáll a veszélye, hogy túlságosan leegyszerűsíti a komplex gondolatokat. Nem mindent lehet ilyen pontosan mérni vagy meghatározni. Például ez olyan, mintha megpróbálnánk néhány gondolatban összefoglalni az univerzumot; ez lehetetlen feladat, mivel az univerzum ennél sokkal komplexebb. Bizonyos kontextusokban azonban a kartéziánus megközelítés hasznos lehet, mivel lehetővé teszi olyan fogalmak létrehozását, tanulmányozását vagy magyarázatát, amelyek egyébként nehezen érthetőek lennének.
Ötletek keresése másokkal való beszélgetés útján
Egy másik módszer az ötletek generálására, ha beszélgetünk valakivel, vagy akár egy csoporttal. Ahogy a francia író, Jacques Attali megjegyezte: „Beszélgetés közben lehet ötleteket találni.” Például, ha nem készítünk előre beszédet egy esemény vagy konferencia előtt, hanem improvizálunk, az segíthet az ötletek spontán megjelenésében. A szöveg nélküli beszéd felszabadítja az elmét, és lehetővé teszi, hogy az új ötletek természetesen felszínre kerüljenek. Jacques Attali-t meghívták a France Culture rádió különböző eseményeire és rádióműsoraira: (Link), (Link), (Link).
Filozófiai séták
Néhány filozófus a filozófiával való foglalkozás jó módszereként a sétálást is ösztönözte.
Platón, a híres görög filozófus, a filozófiai gondolkodás támogatásának egyik módjaként a sétát ajánlotta, amely lehetővé teszi a test és az elme mozgását. Amikor a test mozgásban van, az elme szabadabban tud foglalkozni a dolgokkal, ami elősegíti a vitát és a reflexiót.
Sokkal később Immanuel Kant filozófus is híres volt napi sétáiról, amelyeket mindig ugyanabban az időben és ugyanazon az útvonalon tett meg.
Comments are closed