Zene:

A zene nemcsak bolygónkon létezik, hanem az egész univerzumban, a természet alapvető törvényeit követve.

A Földön megfigyelhetjük, hogy a delfinek és a bálnák ultrahangot használnak, hogy saját egyedi nyelvükön kommunikáljanak. Hasonlóképpen, az emberi nyelvek, amelyekből sokféle létezik, szintén globálisan hangokon alapulnak. Ezek a hangok, amelyeket a hangmagasság és az intenzitás határoz meg, lehetővé teszik számunkra, hogy beszéd és beszélgetés útján kifejezzük magunkat és megértsük egymást.

A zenei kompozíciók gyakran tartalmaznak egy úgynevezett harmónia elemet, amely segít abban, hogy egy dal könnyebben befogadható és kellemesebb legyen a hallgatóság számára. Ahogy a festészetben a szépség vonzza a szemet, úgy a harmónia vonzza a fület. Akár a Fibonacci-sorozathoz is hasonlítható, de a vizuális szépség helyett a hallási szépséget tükrözi.

Azonban a túlzott harmónia néha monotonnak vagy akár unalmasnak is tűnhet. Ez rávilágít a zenealkotás komplexitására és a zenei ízlés sokszínűségére, amely kultúrákon, környezeteken és személyes szokásokonként változik.

A zene gyakran összehasonlítható az írással; tükrözi személyiségünket és segít kifejezni, amit mondani szeretnénk. A beszédhez hasonlóan a zene is lehetővé teszi az emberek számára, hogy különböző háttérrel és kultúrával rendelkező emberek között kapcsolatot teremtsenek. Ez a zenei terápia alapja, amely segítheti a beszéddel vagy kifejezéssel küzdő emberek kommunikációját.

A zene univerzális nyelvként működhet, amely lehetővé teszi számunkra, hogy kultúrákon átívelő ötleteket osszunk meg és cseréljünk. Hallgathatjuk, játszhatjuk, rögzíthetjük, énekelhetjük, táncolhatunk rá, vagy egyszerűen csak élvezhetjük. Fizikai szinten a zenét tárgyak hozzák létre, általában hangszerek vagy az emberi hang, amelyek hanghullámokat generálnak a levegőben. Ez egy légköri jelenség, akárcsak az írás vagy a főzés, amely körülöttünk létezik és kollektíven megosztható.

A zenehallgatás segít mentálisan jobban érezni magunkat; általában segít elkerülni a szomorú hangulatot. „A zene megszelídíti a vadakat” – ez az ókori görög filozófus, Platónnak tulajdonított kifejezés, amely tükrözi a zene univerzális nyelvét, amely az emberiség kezdeteitől napjainkig átíveli a történelmet.

Egyébként tudtad, hogy a klasszikus zene az egyik leggazdagabb zenei műfaj a komplexitás szempontjából? Ez részben annak köszönhető, hogy egy darabban gyakran több hangszer is hallható, de annak is, hogy egy-egy kompozícióban rendkívül sokféle elem és variáció található.

Valószínűleg ez az oka annak, hogy egy klasszikus zeneművet egész életen át hallgathatunk anélkül, hogy valaha is megunnánk.

Ausztria fővárosában, Bécsben minden év január 1-jén reggel (kb. 9–10 óra között, közép-európai idő szerint) megrendezésre kerül a híres újévi koncert.

Minden évben egy új karmester, egy nagyra becsült maestro veszi át a Bécsi Filharmonikusok vezetését.

Ez egy csodálatos alkalom, amely az év végét és kezdetét is jelzi, és összehozza az embereket szerte a világon, hogy együtt élvezhessék a zenét. A koncertet nemzetközi szinten sugározzák, és több millió nézőt ér el.

A zene, akárcsak a jelenlegi trendek, szintén egy folyamatosan változó művészet.

Mindannyian átélünk olyan pillanatokat az életünkben, amikor úgy érezzük, hogy elszakadtunk a jelenlegi trendektől. Gyakran mondják, hogy „a trendek ciklikusak”. Néha elég csak újra elkezdeni rádiót hallgatni, hogy újra felfedezzük kedvenc művészeinket, új „Top 10”-et állítsunk össze, és akár meg is osszuk a lejátszási listákat, hasonlóan azokhoz a mixtape-ekhez, amelyeket régen cseréltünk a barátainkkal.

A zene is egy önálló világ, saját enciklopédiával és történelemmel. Hatalmas mennyiségű kulturális információt tartalmaz művészekről, műfajokról és fejlődésről, hasonlóan egy családfához, amely nyomon követi a zenei stílusok fejlődését és kölcsönös hatását az emberi történelem különböző korszakaiban.

A tudósok megjegyzik: „Nincs teljesen megbízható módszer a hangszerek pontos kronológiájának meghatározására a különböző kultúrákban.”

Érdekes módon a hangszerek fejlődése az idő múlásával mind növekvő, mind csökkenő komplexitást mutat. Például a csontból készült fuvolák, amelyek a legkorábbi ismert hangszerek közé tartoznak, 43 000 és 67 000 évvel ezelőttről, a neandervölgyi korszakból származnak.

A korai hangszerek többsége meglehetősen primitív volt. Az egyik első komplex hangszer, amelyet az emberek fejlesztettek ki, az orgona volt, amely körülbelül a 3. században jelent meg. Ez lehet az oka annak, hogy később „orgonának” nevezzük, és hogy központi szerepet kapott a templomi zenei hagyományokban. (Link)